A 2000-es "Renegade" album, és a világ körüli turné után úgy tűnt, hogy a banda formációja véglegessé vált, miután csatlakozott a dobos Anders Johansson, a gitáros Stefan Elmgren és a basszeros Magnus Rosén. A következő albumok (lásd a diszkográfiában) sikeressége miatt a banda elismertsége széles körben elterjedt, de nem csak Svédországban, hanem világszerte is. Sőt, 2005-ös turnéjukon Amerikában is vezető bandaként léphettek fel (a '98-as és 2002-es vendégszereplés után, ahol a Death és Dio társaságában turnéztak).

Sőt, 2006-ra olyan népszerűségre tett szert a banda saját hazájában, hogy az évben megrendezett göteborgi Atlétikai Európa-Bajnokságon 250 millió ember figyelhette élő adásban a megnyitón előadott "The Fire Burns Forever" című dalukat.

Ezt követően, 2007 tavaszán azonban Magnus Rosén (zenekari ellentétek miatt) kilépett, helyét Fredrik Larsson vette át, aki már volt a HammerFall tagja a korai években. A zenekarnak így át kellett állnia, főleg a másik sokkoló hír után, miszerint a gitáros Stefan Elmgren is elhagyta őket - Stefan pilótának tanult, és remek állást kapott egy légitársaságtól. Ez az időszak a Best Of és feldolgozás album kiadásának jegyében telt. Elmgren helyét Pontus Norgren vette át, aki korábban pl. a szintén svéd The Poodlesben riffelgetett.

Az együttműködésnek idén februárban lett meg a gyümölcse, "No Sacrifice, No Victory" című albumuk ugyancsak remekre sikeredett, s ez már a svéd templomos lovagok hetedik stúdióalbuma volt a sorban. Színpadi teljesítményük pedig nem marad el a stúdió minőségétől, látványos show-kal örvendeztetik meg a szinte mindig teltházas csarnokokat.

HammerFall 2009-ben Fredrik Larsson, Pontus Norgren, Oscar Dronjak, Joacim Cans és Anders Johansson