Alighanem mindenki a holland Van Basten-Rijkaard-Gullit triót tartja az AC Milan legismertebb hármasának. Pedig az ötvenes években már volt a Rossoneriknek egy hasonló erősségű légióskülönítménye: a Gre-No-Li elnevezésű svéd belsőhármas (a név Gren, Liedholm és Nordahl nevéből származik). Elsőként Gunnar Nordahl került Milánóba. A középcsatárt 1949. január 22-én háromezer tifosi várta milánói pályaudvaron, óriási káoszt okozva. Várakozásuk nem volt alaptalan: a center 291 bajnokin 225 gólt szerzett a Milan színeiben, amivel klubcsúcstartó. Ötszörös olasz gólkirály, ráadásul első teljes szezonjában (1949-50) 35 gólt lőtt - egy szezonban ez azóta is rekordnak számít. Sokan mégis Gunnar Grent tartották a legjobbnak közülük: az ötvenes évek Maradonájának. Gren még 56 évesen is játékosedzője volt a negyedik ligás Oddevoldnak. Egy halálára írt nekrológ szerint "csak azt bánta, hogy nem olasznak született". A legtöbb meccset Niels Liedholm játszotta a svédek közül a Milanban (359 mérkőzésen 81 gól). Pontos játékát egy anekdota jellemzi: amikor egy alkalommal rosszul passzolt, a San Siro közönsége öt percig felállva tapsolt. Később edzőként is sikereket ért el: a Milan tizedik bajnoki címét olyan futballistákkal érte el 1979-ben, mint Fabio Capello, Walter Novellino, Franco Baresi és Gianni Rivera.