Eredetileg a glögg egyszerű forralt bor volt; kevés alkoholt tartalmazott. Az 1880-as évekből származik Gustava Björklund receptje, amely így szól: végy egy üveg vörösbort, keverd össze fele annyi vízzel, tégy bele három összetört szegfűszeget, néhány darab fahéjt, egy kevés cukrot, és tálalás előtt főzd egy kicsit. A glögg az idők folyamán erősebbé vált. Ennek az lehet az egyik oka, hogy áttértek az ízesebb karamellre, amely úgy készült, hogy a glögg fölé egy szitát tettek, erre szórták a cukrot, a glögg gőzét meggyújtották, és a többit az égő alkoholra bízták. Ehhez azonban az kellett, hogy a glögg alkoholtartalma legalább 20 térfogatszázalék (40 fok) körül legyen. Mivel a párologtatás és az égés durván a felére csökkenti az alkoholtartalmat, a karamellizálást pazarlásnak tartották, és az újabb receptek el is hagyják.A karamellizálás alatt egyébként ízes, sötétbarna, nagy molekulatömegű polimerek keletkeznek. Ezeket az anyagokat – ha a glöggbe nem is – ételszínezésre, például szójaszósz-utánzatokhoz és sötét színű sörökhöz máig felhasználják.A svédek azonban nemcsak az ital alkoholtartalmát növelték, hanem több fűszert is adtak hozzá. A mai glöggnek már nem sok köze van a forralt borhoz.