Zöld-foki-szigetekről származó kis Henke a "hamleti" Helsingborgban született, s 18 éves korában már a kisebbik helyi csapat, a Högaborg BK oszlopos tagja volt. Eleinte egyébként apró termete miatt az angolfoci- és Pelé-rajongó srác csak a kispadon ücsörgött, szerencséjére az újonnan érkezett edző, Person felfedezte az ifjonc hatalmas tehetségét. 1991-ben már 21 gólt ért el, erre egy helyi nagy klub, a Helsingborgs IF is felfigyelt s leigazolta őt. Itt aztán valósággal berobbant a svéd futballba: 31 mérkőzésen 34 gólt lőve gólkirály lett s a válogatottban is bemutatkozhatott a finnek elleni sorsdöntő vb-selejtezőn (góllal, természetesen). A háromkoronásoknál azonban a Dahlin-Brolin-Kenneth Anderson bombaerős trió miatt általában a kispadon foglalt helyet. Noha a következő évben "csak" 16 gólt ért el a bajnokságban, a holland Feyenoord leigazolta őt. Itt nem termelt olyan jól a Larsson-féle gólgyár, igaz, a hosszú rastafrizurát viselő sráccal inkább szélsőt, mint középcsatárt játszattak edzői.

1994-ben ott volt az USA-beli világbajnokságon, ahol megszerezhették a 3. helyet, ami az újkori svéd labdarúgás legnagyobb sikere volt. A románok ellen győztes gólt ért el a nyolcaddöntőben, majd a bolgárok elleni kisdöntőben egy fantasztikus szólógóllal tette le névjegyét. Nem akármilyen csapat volt az: Ravelli, Roland Nilsson, Patrick Anderson, Klas Ingeson, Hakan Mild, Joaquim Björklund (aki a bronzmérkőzésen világrekordként az 54. percig nem ért labdához, pedig kezdőként játszott!), a magyar származású Anders Limpar, Jonas Thern, Rehn, Blomquist s a már említett csatárok világklasszis társulatot alkottak. Az akkori Feyenoord sem volt éppen egy rossz társulat: De Goey, Dudek, van Gobbel, Bosvelt, Gio van Bronckhorst, Vos, Kalou, Buffel, Graff s a magyar Kiprich József bár a bajnoki címre nem voltak elég jók, kétszer is elnyerték a Holland Kupát.

1997-ben, hosszas vita és töprengés után az őt Hollandiába vivő Jansen edző után a skót Celtichez igazolt 650 ezer font ellenében, ahol sokkal nagyobb kihívás és persze pénz várt rá. Azonnal vissza is vették a zöldek a bajnoki címet az azelőtt sorozatban kilencszeres győztes Rangerstől, s Henke már első skóciai évében gólkirályi címet szerzett, amit még négy követett; azaz mindig aranycipős lett, ha egészséges volt. Igen, ha egészséges volt: 1999-ben súlyos sérülést szenvedett a Lyon ellen - kettős lábszártörés anélkül, hogy bárki is hozzáért volna!!! Sokáig csak mankóval tudott járni, s az is kétséges volt, hogy egyáltalán tudja-e folytatni pályafutását. Közben a válogatottal az EURO2004-ig nem sok sikert ért el, mert a nagy generáció kiöregedése után sem a '96-os Eb-re, sem a '98-as vb-re nem sikerült kijutniuk. Mindenestre gyógyulása után fantasztikus formában játszva 35 bajnoki gólt ért el, a 2001-es szezonban mindösszesen 53 találatot elérve európai Aranycipős lett.

Gólérzékenysége öregedtével sem csökkent: a 2002-es vb-n három gólt lőtt, a Celtickel nyert egy táska hazai aranyat - egyedülálló módon az évi 30 gólt garantálni tudta. 72 válogatott mérkőzés után 2002-ben visszavonult, s a Celtickel megszerezte 31. nemzetközi kupagólját (az MTK ellen), amivel brit rekorder lett, megelőzve a walesi Ian Rusht a Liverpooltól (meg is kapta érte a Brit Birodalom rendjelét). A magyarok elleni sorsdöntő Eb-selejtezőre a média nyomására visszatért ,de ezek után újra visszavonult. Természetesen 2004-ben is skót bajnok lett, 33 évesen 30 gólt termelt, de a nagy álom, a nemzetközi kupagyőzelem 2004-ben sem vált valóra, pedig beverekedték magukat az UEFA-kupa döntőjébe is. Talán majd Spanyolországban! - gondolta, mivel maga Lennart Johansson, az UEFA svéd elnöke kérte fel Henrik Larssont, hogy adja fel elhatározását és térjen vissza a válogatottba a portugáliai Európa-bajnokságra.

Ilyen invitálásnak Henke nem is tudott ellenállni, így 33 évesen készülhetett élete utolsó (akkoriban legalábbis így gondolta) nemzetközi tornájára. Luzitániában három gólt is lőtt, s a nagycsapatok számára bizonyította, hogy tudása mit sem kopott. A Barcelona le is csapott a lejárt szerződése miatt kapós csatárra. Remekül kezdte első hispániai szezonját, súlyos sérülése miatt ősz végén máris a maródiak listájára került. Novemberben bal térdében elszakadt a keresztszalag, s a svéd emiatt féléves pihenőre kényszerült. Csak áprilisban kezdhette meg az edzéseket, a szezon legvégén már két bajnokin is pályára léphetett. A válogatottban továbbra is számol vele Lagerbäck, hiszen nagy szüksége volt Henke góljaira a 2006-os vb selejtezőin (ahol hősünk nyolc mérkőzésen ötször volt eredményes). A csatárra Spanyolföldön Rijkaard ugyan főként csereként számított, azonban Henke így is 10 góllal tette hozzá a maga részét a bajnoki aranyhoz, de szezonjának (és pályafutásának) csúcsa az Arsenal elleni BL-döntő volt.

0:1-es, már-már reménytelennek tűnő állásnál lépett pályára a veterán, aki négy perc alatt kiosztott két parádés gólpasszt, katarzist hozva ezzel egész Katalóniának. "Ennél szebb búcsút el sem tudott képzelni magának: ősztől már a hazai Helsingborgs Idrottsföreningban vezet le, de előtte nyáron a vb-n, Németországban, minden bizonnyal megvillan egyszer-kétszer a háromkoronás mezben is" - írtuk róla a nagy esemény előtt. Ám a 2005-ben minden idők legjobb svéd játékosának megválasztott Henke, mint 1994 óta minden válogatott tornáról, ezúttal is csalódottan repülhetett haza. Trinidad és Tobago ellen biztatóan kezdett, de gólt nem tudott lőni-fejelni, Paraguay ellen belefeledkezett a mezőnymunkába, az angolok ellen viszont roppant fontos gólt szerzett. A feketelevest a hazaiak elleni nyolcaddöntőben hörpintette fel, amikor kihagyott büntetőjével beütötte az utolsó szöget az Allsvenskan koporsójába.

Általános vélemény volt, hogy sajnos lejárt az ő ideje, hiszen korunk atomfutballjában óriási különbség van 1 másodperc és 1.1 másodperc között, azaz nüanszokon és centiméterekre átváltható szekundumokon múlhat siker és kudarc kérdése. Henke a vb után visszavonult a válogatottságtól, majd odahaza a Helsingborgsot Svéd Kupa-győzelemre vezette. 36 éves fejjel a bajnokságban 15 fellépésén nyolcszor rezgette meg a hálót. (Az Elfsborg elleni kupameccsen pedig egy gyomorra mért felütéssel jeleskedett.) Így is hatalmas meglepetést keltett, hogy a téli bajnoki szünetben a Manchester United igazolta le őt három hónapra, kölcsönbe. A svéd veterán a csapat legjobban fizetett profijaként (negyed évre egymillió font) nem is okozott csalódást, betalált a bajnokságban, az FA-Kupában és a BL-ben is, ezért is merült fel a felekben, hogy egészen nyárig Angliában marad, ám végül is az eredeti terveknek megfelelően 12-én hazarepült.

Rá jellemző módon búcsúzott: győztes találattal, természetesen fejesgóllal. A Lille elleni BL-nyolcaddöntőben C. Ronaldo beadását magasra ugorva, hihetetlen könnyedséggel stukkolta meg, mintha ez a világ egyik legegyszerűbb dolga lenne, s az arisztokratikus alig-mozdulat után a labda bombaként csapódott a jobb felső sarokba - ennél szebb mozdulatsor nemigen rögzülhet róla a szurkolókban.Hazatérve továbbra sem csökkent játékkedve és gólérzékenysége, ezért is beszélte rá a szövetség, hogy vegyen részt a 2008-as kontinenstornán, hiszen égető szükségük van rá.

"Larssont soha nem változtatta meg a siker - nyilatkozta róla a svéd válogatott Mattias Jonsson. - Csak egyike volt a csapatban játszó fiúknak. Viccelődhettél és beszélgethettél vele, amikor csak akartál, ráadásul mindig segítőkész volt. Ő egyszerűen csak: Henke. Szerintem ez legnagyobb erőssége."

A játékosoknál a válogatottság és a válogatottban szerzett gólok száma a 2006. július 10-i helyzetet mutatja